mindig is akartam erről a csodáról pötyögni párszót. mert szerintem a zene igenis megérdemel jó pár szót. furcsállom, és igazán nem is sok olyan embert ismerek aki tud zene nélkül élni, én egy percet is alig bírok ki nélküle.
A zene hatásai azok amik megfognak mostanában. Jé egy szúnyog a 6os és a 7es billentyűm között... Na szóval a hatásai, hogy fel tud vidítani, felpörget, lenyugtat, elszomorít, elgondolkodtat, régi érzelmeket vált ki belőlünk. Vagy akár hogy az izmainknak sem tudunk megálljt parancsolni ha meghalljuk azt a bizonyos dallamot. Emlékszem, hogy amikor még zavart lelkű gimis voltam (és most nem a nagyöreg beszél belőlem... mit fogok magamról gondolni 5 év múlva) akkor például Jeff Bucklyetől a Hallelujah volt ami azokban a szomorú napokban tovább rontott a helyzeten. A plátói szerelem gyilkosa. Vagy például azok a számok amiknek a szövege pont rád illik, amik pont rólad szólnak, közben csak egy istenverte nagy álltalánosítás az egész, de bemeséled magadba és úgy érzed hogy ezek olyanok mintha valaki nézne téged és írná a számokat. Amikor még ebben a nyavajgós korszakban voltam, akkor például a PUF - Csak úgy csinál és Jamie Winchester és HR - Better voltak a szerelmi bánatom rontói/átvészelői/felfogói... valahogy úgy van ez, ahogy Will Smith mondta egyik motiváló beszédében, hogy olvass sokat fiam, mert nincs olyan problémád ami eddig ne lett volna valakinek, és azt valaki le nem írta volna könyvekbe. Hát az érzelmeket tudjuk hogy leírták már egykét dalban. Érdemes hallgatni a zenéket, hátha találunk valami olyat ami átsegít. (Azért nem mondom hogy olvasni a verseket, mert én nem vagyok oda értük, de aki szereti az olvassa őket bátran, azokban mégtöbbet meg lehet találni) (Film ajánlás: The Boat That Rocked, August Rush)
Ha érzelmeket tudnak közvetíteni, akkor már tulajdonságokat is tudnak kategorizálni. Mennyi barátságom indult már úgy, hogy csak közös volt a zenei érdeklődésünk, stílusunk. Több órányi beszélgetési témát nyújt, hogy csak eldiskurálunk a különböző előadókról és albumokról, koncertekről. És mennyi gondot is tud okozni a zenei stílusok sokasága. "Hogy lehet ezt szeretni?" "Mi a bajod ezzel a számmal?" Bezony, ha megnézed valakinek a profilját és találsz rajta kedvenc számokat, előadókat akkor már egy bizonyos szinten meg is ismered a jellemét az illetőnek. Egyik haverom mondta pár napja, hogy tetszik neki egy lány, és az a gondja vele, hogy csak alter zenét hallgat. Elmosolyogtam, mert az alter zene király, de igaza van. Mármint olyan szinten, hogyha tovább gondoljuk akkor ebből már a stílusára is lehet következtetni a hölgynek, egyes tulajdonságai, érdeklődési körei is kimutatkoznak, és ebből tudatalatt már egy kis ellenszenv, egy negatív hatás került elő. Lehet veszekedés lett volna közöttük hosszútávon hogy az egyik unja már ezt a zenét... Nálunk is a koliba okozott már gondokat a másik zenei stílusa, de hát ez van, emberek vagyunk, egy füles sokat segíthet ezen a problémán... aztán persze kiderült hogy vannak olyan számok amiket közösen kedvelünk, de hát ahhoz is el kellett telnie egy kis időnek, addig meg ment a viaskodás.
Nemtom hol olvastam ilyen pszichológiai besorolásokat, hogy melyik zenei stílus milyen tulajdonságokat hordoz, de gondolom ezeket már mindenki leszűrte. És meg kell hagyni én is közelebb érzem, hasonlóbbnak tekintem a gondolkodásukat és a tetteiket azoknak akik az alter, az alternative rock, az acoustic, a poprock, a rock vagy akár az indie felé hajlanak. Valahogy megértjük egymást. És egy teknő vagy ház zenét hallgató emberrel már súlyos nézeteltéréseim szoktak támadni. Ja meg ugye az öltözködés. Ránézel egy emberre és már kb. tudod mit hallgat. Durva sztereotípia tudom, de valljuk be, nem így van álltalában? Gondolom ha valaki végigmér engem a hétköznapokon, nem vámpír szerkóban akkor elhibázza háromból hogy ez a legény Coldplay-t, vagy U2-őt hallgat. De ha 5 éve néztek volna akkor gondolom már messziről kitalálták volna, hogy Alvin és a mókusok meg Tankcsapda szólt éjjel-nappal. Előtte meg a Halász Judit. Szóval akkor a zene öltöztet is? A fiatalokat biztosan. Emlékszem amikor apának új volt a kockás nadrág és a tankcsapda poló, elvitt minket csapda koncertre és örült, hogy majd milyen könnyen fel fog ismerni egyedi öltözékem miatt... hát nem így lett, de azért hazajutottunk a pecsából.
A koncertek mekkora élményt tudnak nyújtani, nem? Főleg amikor valami nagyon nagyra jut el az ember. Mostmár hazánkba is ellátogat egykét nagy zenész/banda, úgyhogy ez már nem újkeletű dolog. Azt olvastam valahol, hogy több nagy zenész is jönne hozzánk, meglehetne szervezni, de nem lenne rá kereslet a drága jegyek miatt. Most pl. Seal fog jönni Pécsre július 13.án, meg majd Sting újra vmikor novemberben asszem. A fesztiválokról nem beszélek, oda mindig jön vmi nagy, és mi folyton lemaradunk az irdatlan magas árak miatt... De amikor a Coldplay koncerten Chris Martin a Viva la Vida-ban a végén az óóóóóó részt tőlünk 4 méterre a színpadon elfekve énekelte mert már nem bírta a tüdeje, na hát az felejthetetlen élményt nyújtott. Majd talán arról a koncertről is írok egyszer, mert egyszerűen fenomenális volt. Főleg a lepkék, én hülye meg elosztogattam őket. 
Szóval nekem a zene az életem meghatározó része, befolyásol és meghatároz. Segít a nehéz napokon, felpörget amikor kell, jókedvre tud deríteni ha arra van szükség, és szép emlékeket tud felidézni. De legfőképp jó hallgatni. Nagyon jó.
Egyszer majd csak kitudom tenni az összes kedvencemet a blogra, és akkor bárhonnan elérhetem őket. Addig is kirakok pár előadót, együttest, hogyha nem tudnátok hírtelen mit hallgassatok... (ABC sorrendben megy, a ma összerakott listámról): Aerosmit, Arcade Fire, Arctic Monkeys, The Beatles, Band of Horses, Bryan Adams, Coldplay, Fall Out Boy, Finley Quaye, Jamie Winchester és Hrutka Robi, Kasabian, The Killers, Oasis, OneRepublic, Pál Utcai Fiúk, Phoenix, R.E.M., Snow Patrol, Santana, Stereophonics, U2, We Were Promissed Jet Packs, The Who... és még sokan mások.
És most a változatosság kedvéért, mert az egyik kedvencem és még nem is raktam ki tőlük semmit, úgyhogy szóljon a Stereophonics. (tényleg nézzétek meg légyszi, mert nem viccelek, de egy félórát kerestem ezt a videót, de megérte. Az egyik legjobb acoustic élő előadása a Dakotának, és borzalom jó, imádom és a kedvencem. Ja és nem engedték beágyazni...)
Utolsó kommentek