rég pötyögtem már film-értekezést. most jöjjön az:
August Rush.jpg)
Amikor először láttam, nagyjából 2 éve egyszerűen lenyűgözött. Azt hangoztattam, hogy mestermű, egy csoda, terjesszétek az igét! Azóta már sikerült újranéznem számtalanszor, mostanra csökkent kicsit az élmény, talán elértem az élvezeti határgörbe tetejét...
A film története röviden: egy árva kisfiú elindul, hogy megkeresse a szüleit. Egy a bökkenő vele, hogy az apja nem is tud a létezéséről, az anyja pedig azt hitte meghalt. Ez az első 15 percben kiderül, úgyhogy szerintem nem árultam el sokat. De amiben az érdekessége rejlik, hogy mindezt egy olyan zenei "mítosz" köré építették, ami magával ragadja az embert az egész film során. A zene szeretete, a zene ereje és az, hogy mennyire össze tudja kapcsolni az embereket.
A film előrehaladtával a véletlenek olyan szövevénye fejlődik ki, amit a végére olyan szintre fokoznak, hogy a néző egyszerűen letapad a képernyő elé. Az érzés hogy igen, igen, mi lesz mááár, neeeeee, pedig őőő az!! A sors és a tudás hiány játéka egyszerűen mesteri ruhába öltözteti a film ezen részeit.
Ami nálam a tetőpontra emelte az élményt, a zenék. Az OST-je nélkül senki se merje megnézni, mert utána rögtön meg kell hallgatni. Jonathan Rhys Meyers (Match Point) valami olyan rockstar hangot nyújt a film egyes dalaiban hogy csak néztem a fülemmel. Ráadásul mellé keverték a klasszikus zene egyes szólamait is, ami csak hab volt a tortára. És amiket a gitárral művelnek benne. A film egy szakaszán Evan (August) még csak a gitárral kápráztatja el a népet, de valami olyan gitár technikával, amit előtte még sohasem láttam, de iszonyat jól szólt.
Hogy egy kis negatívum is elhangozzon, a színészek játékára volt egy-két gondom, valahogy az érzelmek túl erőltetettnek hatottak, de ez már csak a sokadik újranézés után. De a fő bajom vele, hogy nem unisex film túlzottan. A párbeszédekből csak úgy csöpög a nyál, folyik és eláraszt mindent. Pedig a történet és a zenék húzzák a filmet lefelé, de a párbeszédek mint gátak állnak bele a katarzis felé haladó folyóba. Bár a végén szerencsére nem beszélnek és ... inkább nem árulom el ;) Összegzésnek egy 7/10-et adnék ha pontoznám, de ez még mindig nem az én reszortom, amúgy első megnézéskor akár 9-et is kaphatott volna.
Egy kis ízelítő a zenéjéből:
Utolsó kommentek